Kérdések a könyvvel kapcsolatban
Kérdések az íróval kapcsolatban
A hetednapi adventistákról

 

A szerző, Ellen White saját szavai szerint a könyv megírásának ez volt a célja:

„Feltárni az igazság és tévelygés közötti nagy küzdelem jeleneteit; leleplezni Sátán ármánykodását, és megmutatni, hogyan lehet neki eredményesen ellenállni; bemutatni a bűn problémájának megnyugtató megoldását, megvilágítva a bűn eredetét és végső elrendezését, hogy egyértelműen kitűnjék: Isten mindig igazságosan és jóakarattal bánik teremtményeivel; bemutatni törvényének szent és változatlan voltát” (A nagy küzdelem, 15. o.).

Tudjuk, hogy az egész világmindenségre kiterjedő küzdelem dúl a tökéletesen jó, mindenható Isten, minden életet tökéletesre és boldogságra alkotó Teremtő, valamint Sátán, az Isten hatalmára vágyó teremtmény között, aki azzal vádolja Istent, hogy igazságtalan. Innen ered minden, ami rossz. A küzdelem az Isten jellemét érintő hamis sátáni vádak körül forog. Az Úr azért engedi, hogy Sátán tovább éljen és kifejtse hatását bolygónkon, hogy a világegyetemben minden teremtett lény a maga valójában meglássa és megértse, hová vezet Sátán uralma, aminek Isten idővel majd véget vet.

A nagy reménység az utolsó kötete annak az öt könyvből álló sorozatnak, ami e küzdelem fő kérdéseit és eseményeit részletesen taglalja világunk teremtésétől kezdve egészen addig, amikor majd végleg elpusztul Sátán és vele minden rossz. A történet fonalát Kr. u. 70-ben veszi fel a könyv, amikor a római csapatok elfoglalják Jeruzsálemet. A kereszténység történelméből olyan jelentős eseményeket emel ki, amelyek rávilágítanak, hogy mi vár a világra a bibliai próféciák szerint. (A sorozat további kötetei: Pátriárkák és próféták, Próféták és királyok, Jézus élete és Az apostolok története.)

 

Az olvasó a jó és a rossz közötti nagy küzdelem témáját megismerve választ találhat azokra a kérdésekre, amelyek nyugtalanítják a ma emberét, pl. hogy miért van annyi szenvedés a világon, létezik-e túlvilág, vannak-e angyalok. A Biblia alapján bizonyítja, hogy Isten kézben tartja a jövőt, és minden ember sorsa biztos lehet még a bizonytalan időkben is.

 

Az egész könyv szövegét megtalálja erről a weboldalról.

 

Ha postán kapta meg a könyvet, akkor a nyilvánosság számára elérhető forrásból vettük a címet. Ezt a könyvet a lehető legszélesebb körben akarjuk terjeszteni, mert hisszük, hogy mindenki számára különösen értékes és fontos üzenetet tartalmaz.

Igen. A nagy reménység című könyv előszavában Ellen White kijelentette, hogy más kiadványokból is idézett:

„Egy-egy történetíró szavait idéztem olyan esetekben, amikor az idézet röviden és érthetően megvilágítja a témát, vagy jól összegzi a részleteket. Olykor nem hivatkoztam név szerint az íróra, mert nem tekintélye miatt idéztem szavait, hanem mert megállapítása találó és megragadó képet nyújt a témához. Azok tapasztalatainak és nézeteinek az ismertetéséhez, akik korunkban viszik előre a reformáció munkáját, ugyancsak igénybe veszem nyomtatásban megjelent műveiket” (A nagy küzdelem. 14. o.).

Tudni kell, hogy Ellen White olyan időben írt, amikor kevésbé szigorúan szabályozták az idézés gyakorlatát. Egyébként ő maga javasolta olvasóinak, hogy szerezzék be azokat a könyveket, amelyeket felhasznált. Ez is bizonyítja, hogy nem akarta titkolni a forrásmunkák használatát, sem más szerzők gondolatainak átvételét. 

 

A szombatot Isten rendelte el a teremtés emlékünnepeként. „És megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten” (1Mózes 2:3). A Tízparancsolat negyedik parancsolatában figyelmeztette népét a Sínai-hegynél, hogy ne feledkezzenek el a hetedik nap, a szombat megünnepléséről. A törvény fontosságát azzal is kiemelte az Úr, hogy egyrészt hallhatóan kijelentette és a saját ujjával le is írta a parancsolatokat (5Mózes 9:10). A negyedik parancsolat az egyetlen, ami a „Megemlékezzél” szóval kezdődik. Ez arra utal, hogy egy már ismert ünnepet kellett a jövőben is megtartani.  Isten a szeretet, és a legfőbb parancsolata, hogy teljes szívünkből szeressük Őt. Minden szeretetkapcsolat akkor erősödik, ha a felek szakítanak időt egymásra. A hetedik napi szombat a hét egyetlen olyan napja, amin Isten különleges áldása nyugszik, amikor kifejezetten mély kapcsolatot ápolhatunk az Úrral, ezzel erősítve a számunkra legfontosabb kapcsolatot. A Biblia szerint a szombat egyben a megváltás és az újjáteremtés jele is. „És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök” (Ezékiel 20:12).

 

A szombatról vasárnapra való áttérés fokozatosan történt. A kereszténység történelmének első 200 évében Jézus követői mindig azon a napon tartották istentiszteleteiket, mint a zsidók (Apostolok cselekedetei 13:42-44). A Római Birodalomban ekkor a napimádat volt a hivatalos vallás, aminek államilag elfogadott istentiszteleti napja a hét első napjára esett és így nevezték: „A nap tiszteletreméltó napja”. Miután Nagy Konstantin felvette a keresztény hitet, a rómaiak ezerszám csatlakoztak a keresztény gyülekezetekhez, csakhogy továbbra is kötődtek a vasárnapi ünnepnaphoz. Ebben az időszakban a Római Birodalom területén ellenszenvvel viseltettek a judaizmus iránt. A kereszténység vezetői úgy kívánták megkülönböztetni magukat a zsidóságtól, ill. a kereszténységet elfogadhatóbbá tenni a pogányok számára, hogy a szombat mellett gyakorolni kezdték a vasárnapi istentiszteleteket is, így a vasárnap idővel elfoglalta a bibliai szombat helyét.

 

Nem. A hetednapi adventisták őszinte tisztelettel viseltetnek a különböző vallások követői iránt, és tiszteletben tartják minden ember jogát arra, hogy a lelkiismeretük szerint imádják Istent. Hiszünk az igazság fontosságában is, a Biblia pedig Isten igazságának kinyilatkoztatása, tehát mindig a Szentírás fényében kell megvizsgálni hitpontjainkat és tetteinket. A nagy reménység című könyv a kereszténység történelmét tárgyalja, miközben rámutat, hogy hol távolodtak el a krisztusi elvektől. A mai hívőket a Biblia minden tanításának teljes követésére szólítja. 

 

Azért fontosak a történelem tanulságai ‒ pl. az inkvizícióval, a keresztes hadjáratokkal kapcsolatban ‒, mert a bibliai prófécia előrevetíti, hogy közvetlenül Jézus visszatérése előtt feléled majd a vallási türelmetlenség, méghozzá minden korábbinál szélesebb körben.

 

Fontos megjegyezni, hogy amikor Máté 23:36-38 szakaszában Jézus elmarasztaló megjegyzést tett, akkor szavai egy nemzedék tagjaira vonatkoztak, nem pedig egy fajra. Jézus maga is a zsidó néphez tartozott, mint ahogy a tanítványok és az első keresztények, sőt, az egész Bibliát zsidók írták. A Biblia világosan tanítja, hogy az Isten szeretetével teljes keresztények között nincs helye a nemzeti hovatartozás miatti előítéletnek. Félreérthetetlen tanítás, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén” (Apostolok cselekedetei 17:26); Jézusban mindenki egyenlő (Galata 3:28).

Az emberi történelem évezredei tanúsítják, hogy a körülmények változásával gyorsan eltűnhetnek a szabadságjogok. A bibliai prófécia szerint Jézus visszatérése előtt az embereket egy Krisztussal szembenálló hatalom imádatára akarják rákényszeríteni, aki pedig ennek ellenáll, annak gazdasági szankciókra vagy halálbüntetésre kell számítania (Jelenések 13). A bibliai prófécia megbízhatóságára való tekintettel hisszük, hogy ez is be fog következni. Az adventisták tevékenyen támogatják minden ember jogát a vallásszabadsághoz. Hisszük, hogy az üdvösséget Jézus Krisztus adja, de Isten senkit nem kényszerít országába.

 

 

Az olvasókat csodálkozásra készteti, amit Ellen White nemcsak a bibliai és a lelki fejlődéssel kapcsolatos témákról írt, hanem az is, amilyen széles körben tárgyalta többek között az egészségügyi, a családi és a nevelésre vonatkozó kérdéseket. A neves amerikai rádiókommentátor, Paul Harvey mondta: „Ellen White ‒ Még nem ismeri? Ismerje meg!” (Egy 1997. szeptember 25-i adásból.)

 

Jézushoz vezető út – Találkozni Jézussal és kapcsolatot építeni vele

Jézus élete – Gyakorlati tanulságok Jézus életéből és tanításaiból

Krisztus példázatai – Jézus példázatainak a magyarázata

Gondolatok a Hegyibeszédről – A Hegyibeszéd ismertetése

Nevelés – A mostani életre és az eljövendő világra való felkészülés elvei

A Nagy Orvos lábnyomán – A testi és lelki egészség bibliai szemlélete

Ezek a könyvek megtekinthetők a következő weboldalon.

 

Igen. Az adventisták hiszik, amit a Biblia tanít, hogy Isten kiválaszthat férfiakat és nőket lelki igazságok, üzenetek közlésére, lásd Jóel 2:28-32; Efezus 4:11-13; Jelenések 12:17; 19:10. Ellen White-ot Isten fiatalon elhívta, hogy Jézusra és az Igére irányítsa az emberek figyelmét. Életét és tanításait a Szentírás fényében vizsgálva adventistaként hisszük, hogy Isten különleges módon megáldotta őt, megismert olyan lelki dolgokat és elveket, amelyek teljes összhangban állnak a Bibliával.

 

Nem. „Ellen G. White írásai nem helyettesítik a Szentírást. Nem helyezhetők ugyanarra a szintre. A Szentírás egyedül áll, és ez az egyetlen mérce, amely által Ellen G. White írásait és minden egyéb írást meg kell viszgálni és amelynek alá kell rendelni” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei… Budapest, 1997, Advent Kiadó. 243. o.).

 

Ellen White hitte, hogy minden igazság Istentől származik, az igazság legteljesebb kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban és az Igében ‒ az Ó- és az Újszövetségben ‒ található. Hitte, hogy most minden egyházban vannak őszinte keresztények, de az embereknek egyéni felelőssége Isten előtt (legyenek akár keresztények, akár nem keresztények), hogy tovább kutassák az igazságot, majd a hamissággal szemben elfogadják azt, lelkiismeretük késztetését követve.

Ellen White szerint A jelenések könyve azt tanítja, hogy amint közeledünk Jézus visszatérésének idejéhez, egyre élesebbé válik az ember alkotta vallási rendszerek és az igazi istenimádat közötti választóvonal. Ez vezet el ahhoz a Jelenések 18. fejezetében olvasható felhíváshoz, aminek értelmében Isten hűséges követőinek el kell fordulni a hamis vallási rendszerektől („Babilontól”).

 

 

A hetednapi adventisták a Bibliát követő keresztények. Alapvető hitelveinket kizárólag a Bibliából vesszük. A „szekta” kifejezéshez negatív jelentéstartam kötődik, és általában olyan csoportra utalnak vele, ami „más”, vagy egy karizmatikus vezért követ, nem pedig a Bibliát. A Hetednapi Adventista Egyháznak meghatározott hitelvei vannak, és számunkra nincs nagyobb tekintély Krisztusnál, valamint a Bilbiánál. Az adventista gyülekezetek és tagok igyekeznek aktívan tenni környezetükért. A világszéles Hetednapi Adventista Egyház tartja fenn a világon a legnagyobb nem profitorientált, egyházi egészségügyi rendszert, amelynek orvosi egyetem is a részét képezi. Oktatási rendszere is világszéles, a különboző intézményekben az általános iskoláktól kezdve az egyetemekig évente 1.7 millió diákot képeznek.

 

Nem. Az adventisták hiszik, hogy a különböző egyházakban sok őszinte keresztény van. Ugyanakkor hisszük azt is, hogy fontos üzenetünk van a közvetlenül Krisztus visszatérését megelőző időre, és felelősségünk ezt az üzenetet tolmácsolni a világnak. 

 

Világszerte több mint 65 000 adventista gyülekezet van. Magyarországon az egyház hivatalos honlapján: www.adventista.hu (Egyházszervezet – Gyülekezetek menüpont alatt) lehet rákeresni az adventista gyülekezetekre, az Adventist Directory oldalon az Amerikai Egyesült Államok és Kanada gyülekezeteit lehet megtalálni.
 

Számos forrásból lehet tájékozódni a Hetednapi Adventista Egyházról. Aki szeretné megtudni, kik vagyunk, mit hiszünk, hogyan élünk, annak a www.adventista.hu internetes oldalon érdemes körülnézni. A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei… című könyv átfogó és világos képet ad teológiai nézeteinkről. Aki a Bibliával szeretne komolyabban megismerkedni és bibliatanulmányokat szeretne kapni, annak a www.bli.hu oldalt ajánljuk. 

 

A Hetednapi Adventista Egyház az alapításástól kezdve határozottan támogatja a vallásszabadságot. Az egyház az (angol nyelvű) Liberty Magazin és hasonló kiadványok, a Vallásszabadsági Osztályainak tevékenysége és a Nemzetközi Vallásszabadsági Egyesület (IRLA) munkája által folyamatosan azért küzd, hogy minden embernek joga legyen lelkiismerete szerint gyakorolni a hitét. 

 

A „titkos elragadtatás” kifejezés nincs benne a Bibliában, de sokan használják. Képviselői úgy vélik, hogy az igaz hívők egyszer majd hirtelen eltűnnek a földről, a hittől elzárkózók pedig a megpróbáltatások hét évig tartó időszakát szenvedik el. Szerintünk Krisztus visszajövetelének ez az értelmezése nem egyezik a Bibliával. A keresztények többségéhez hasonlóan az adventisták is hisznek Krisztus valóságos visszatérésében, ami mindenki számára látható lesz és az általunk ismert világ történelmének végét hozza el. Hitünket olyan bibliai szakaszokra alapozzuk, mint pl. 1Thesszalonika 4:13-18, 2Péter 3:10-13 és Jelenések 22:11-12. Jézus valóságosan, mindenki számára látható módon jön vissza ítéletet gyakorolni. Akkor örökre megpecsételődik mindenki sorsa.

Igen. A hetednapi adventisták a polgári társadalom aktív részesei. Hisszük, hogy fontos másokkal is összefogni azért, hogy mindenki számára jobbá tegyük a világot. Róma 13:1-7 értelmében hitünk része, hogy országunk törvénytisztelő állampolgáraiként élünk. A világ különböző pontjain élő adventisták szeretik és támogatják saját országukat. Tevékenyen részt veszünk humanitárius erőfeszítésekben, támogatjuk a minőségi oktatást és az egészségügyi ellátást. Más keresztényekhez hasonlóan mi is valljuk, hogy ha valamilyen törvény kimondottan azt követelné meg, hogy az ember Isten törvényével ellenkező dolgot tegyen, akkor súlyos döntés előtt állnánk: Embereknek vagy Istennek engedelmeskedjünk inkább? Az apostolok cselekedetei 5:28-29 verseiben olvashatunk olyan bibliai esetről, amikor a tanítványoknak megtiltották, hogy Jézusról prédikáljanak. Ha olyan törvényerejeű rendelkezéssel találnánk szemben magunkat, ami ellentétes a bibliai alapokon nyugvó meggyőződésünkkel, Péterhez hasonlóan mi is így döntenénk: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Apostolok cselekedetei 5:29).